VitaVet :: Állatorvosi rendelõ és Patika - a veszettségrõl általában

A VESZETTSÉGRÕL ÁLTALÁBAN…

A veszettség (Rabies, Lyssa) egy gyors lefolyású, vírus (Rhabdovírus) okozta betegség, amely az emlõsállatokban és az emberben is a klinikai tünetek megjelenését követõen rendszerint halálos kimenetelû agy- és gerincvelõ-gyulladás formájában zajlik le.

A veszettséget fõleg a húsevõállatok terjesztik marásukkal, harapásukkal. A növényevõ állatok és az ember is fertozodhet és meg is betegedhet. A vírus iránti fogékonyság róka, macska, denevér, szarvasmarha, kutya, juh, ló, ember sorrendjében csökken.
Járványtani szempontból kétféle veszettségformát különböztetünk meg. Az urbánus vagy települési veszettségrõl akkor beszélünk, ha a vírus fõ terjesztõje az ember lakhelyének közelében élõ kutya vagy macska. Sylvaticus vagy erdei veszettségrõl akkor van szó, ha vírus terjesztésében a vadon élõ húsevõk (pl. róka) játszanak szerepet. A kutya, macska által terjesztett települési (urbánus) veszettség Magyarországon már nem létezik, a vadon élõ húsevõk által terjesztett erdei veszettség azonban még jelen van.

Az erdei veszettség megszüntetése folyamatban van, ami a szabadon élõ rókák szájon át történõ immunizálásával (vakcinázásával, évente 2x, ilyenkor ebzárlat van érvényben) valósul meg. A vírus a beteg állat nyálával jut be a bor alá marás vagy harapás esetén, és itt az izomsejtben kezd el szaporodni, majd az izom - ideg kapcsolódásokon át jut be a perifériás idegekbe. A veszettség lappangási ideje attól függ, hogy a marás hol következett be. Ezért van az, hogy a fej közeli sebzéseknél a betegség lappangási ideje rövidebb, mint a lábak sérüléseinél.

Az állatoknál általában 2-8 hét a lappangási idõ. A veszettség kimenetele azért halálos, mert a vírus a gazdaszervezet idegpályái mentén szaporodik rendszerint anélkül, hogy hatásos immunválaszra késztetné azt.

A legfontosabb tünet a viselkedés (magatartás) megváltozása. Róka esetében ez azt jelenti, hogy az állat „megszelidül”, meg lehet simogatni, nappal is bemegy a városba, ami természetellenes magatartás. A betegség tipikus tünetei kutyánál és macskánál a fokozott ingerlékenység, a támadó magatartás, bénulások fõleg az állkapocs és szemmozgató izmokban és emiatt lógó állkapocs, nyálzás és kancsalság figyelhetõ meg. Létezik a veszettségnek egy csendes formája is (kutyánál), amikor a betegség a kezdeti levertség után ingerlékenység nélkül megy át bénulásba.

Macskánál szinte mindig dühöngõ (támadó) veszettség fordul elõ.
Embereknél a veszettség lappangási ideje 2 hét - 3 hónap (átlagosan 6 hét, de akár 6-8 hónap is lehet). A kezdeti tünetek fejfájás, fádalom a marás helyén, fokozatosan súlyosbodó rosszullét, Majd ezt nyálzás, nyugtalanság, görcsök és dühöngõ rohamok követik. A görcsös állapot bénulásba megy át, és ez következetesen halállal végzõdik. Az ember marásos baleseteinél azonnal orvoshoz kell fordulni, aki az alapos kórelõzmény ismeretének birtokában a megfelelõ intézkedéseket megteszi, és a sebet ellátja.
A betegség megelõzése érdekében az ebek évenkénti veszettség elleni oltása

KÖTELEZÕ! Minden három hónapos kort betöltött ebet a gazda saját költségére be kell oltatnia veszettség ellen. Az állatnak fél éves koráig egy, egy éves koráig két oltást kell kapnia, majd ezt követõen évente egyszer kell azt megismételni. A macskák veszettség elleni oltása nem kötelezõ, de ajánlott!